Bolha - Busz

Bolha meg a busza...

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Szlalom:

A szlalom a dog dancing egyik legkedveltebb eleme, melynek során a kutya menet közben a gazda lépegető lábait - közöttük bujkálva ? kerülgeti. Állítsuk a kutyát a bal oldalunkra és lépjünk előre jobb lábbal. A jobb kézben tartott pálcát dugjuk át a lábunk között és vezessük át vele ebünket a jobb oldalra - ha átért, megérdemli a klikket és a jutalmat. Ezután ballal lépünk előre (a pálca közben átkerült a bal kézbe) és most a másik oldalra vezetjük át. A nyolcashoz hasonlóan ennél a gyakorlatnál is érdemes eleinte minden lépést jutalmazni, majd egy ide-oda-fázist, de persze eljön az idő, hogy haladhatunk folyamatosan szlalomozva is. A hibátlan és elegáns szlalom érdekében két dologra kell odafigyelni. Az egyik az, hogy a normál utcai járástól eltérően lépjünk a másik lábunk elé kicsit keresztbe - ezzel megkönnyítjük a kutya dolgát. A másik pedig, hogy súlypontunk menet közben lehetőleg maradjon hátul - ettől egyenes lesz a testtartásunk és elkerüljük a medveszerű, talajdöngölő lépést. Természetesen nem csak ?hagyományos? járásmódban, előremenetben lehet a szlalomot megtanítani: a gazda léphet oldalazva keresztbe, hátrálhat és a kutya jöhet vele szembe fordulva vagy szintén tolatva, sőt akár kúszva is bujkálhat a lábak között. A tanítás elve minden esetben ugyanaz.

Pitizés ülve:

Magunkkal szembe ültetjük a kutyát, lehetőleg úgy, hogy a hátát majd a falnak támaszthassa. A jutalomfalatot (labdát, mutatópálcát) kicsivel a feje fölé emeljük és lassan a háta felé toljuk. Ne tartsuk túl magasra, mert akkor fel akar állni érte. A kutya egy kicsit megpróbál megemelkedni, hogy a jutalomfalatot elérhesse. Ilyenkor adjuk ki neki a választott vezényszót. Sokat segít a háta mögött a fal, hogy a kutya ne tudjon felállni, ne tudjon hátrafelé menni, és a fenekén ülve maradjon. Eleinte a legkisebb emelkedést is jutalmazzuk.

Oldalazás:

A kutya lehetséges haladási módjai közül - legalább is ami a négy lábon járást illeti - az oldalazó mozgás elsajátítása igényli a legtöbb időt. Ezt a legnehezebb igazán szépen végrehajtani; úgy, hogy a gyakorlat az előre és hátrafelé irányuló heelworktől egyértelműen megkülönböztethető legyen. A kutyaiskolában megtanulható ?igazodás jobbra? című gyakorlatban való jártasság előny és hátrány is egyszerre: hasonlít arra, amit most ebünktől elvárunk, ám a kutya - hiába szeretne - itt nem ülhet le. Kiinduló helyzetben a kutya bal láb mellett, ?heel? pozícióban áll. Jobb kézzel testének elülső részét késztetjük mozgásra (jutalomfalattal, labdával, mutatópálcával csalogatva), ballal pedig a hátsó felét segítjük magunk felé (használhatjuk az előzőekben már ismertetett támasztóbotot is, enyhe nyomást kifejtve). Nagyon fontos, hogy a választott vezényszó elhangzásakor a kutya egész teste egyszerre induljon meg jobbra. Eleinte csak egy-két csosszanást teszünk és már jutalmazunk. Sietni nem érdemes, mert a tempó a minőség rovására megy: minden eddig tanult mozgásnál türelmesebben, kis lépésekben haladva emelhetjük csak a követelményszintet. Ha eljutottunk odáig, hogy több métert tudunk oldalazni, megpróbálhatunk - fokozatosan - szembe helyezkedni a kutyával. Nagyon valószínű, hogy front pozícióban hátrálni fog, ezért - hogy a hibázás lehetőségét elkerüljük - már az első lépésekhez használjunk valamilyen kordont (fal, kerítés, stb.). Mivel az oldalazás iránya nem változik (továbbra is jobbra haladunk, csak most szemben egymással), a hangjelet nem kell módosítanunk. Ha a bal felé oldalazást akarjuk megtanítani, kétféleképpen járhatunk el. Az egyik út az, hogy az eddig elmondottakat tükörképszerűen értelmezzük, tehát jobb oldali ?heel? pozícióból balra indulunk el. A másik lehetőség, hogy marad a bal heel kiinduló helyzetnek, de a kutyát nem magunkra húzzuk, hanem finoman tolni próbáljuk - természetesen az ellentétes irány miatt másik hangjelre. Először is beállunk kedvenc falunk vagy kerítésünk elé. Kevésbé valószínű, hogy a kutya előrelép, mint az, hogy hátrálni fog (egyébként a kitérés legtöbbször annak a jele, hogy túl nagy lépésekkel haladunk a tanulás folyamatában). A bal láb ilyenkor is elöl van, a jobbal hátul keresztezünk és a vezényszó elhangzásakor a kutya vállára-farára - térddel-vádlival - egyidejűleg enyhe nyomást gyakorlunk. Amennyiben pár centit oldalra lépett, jöhet a klikk, a jutalom, a boldogság! Ha a fokozatosságot betartva eljutottunk odáig, hogy a kutya segítség nélkül, pusztán hangjelre is képes oldalazni, lassan szembe fordulhatunk vele. Sőt, hátratett kezünkben valami csábító dologgal megkísérelhetjük a hát mögötti oldalazást is - persze kezdetben oldalra vetett fejjel, a kutya felé pislogva. A szemkontaktust később igyekezzünk elhagyni, mert gátolja az elegáns testtartást.

Nyolcas:

A nyolcas önmagában is hatásos és érdekes trükk. Lényege, hogy a kutya a terpeszben álló gazdi lábait felváltva kerülgeti. Tekinthetjük a lábszlalom bevezető gyakorlatának. Taníthatjuk a legegyszerűbb módszerrel is: egy kézben tartott, izgalmas jutalomfalattal vezetgetve ?pályára állítjuk? a kutyát. Ennek a megoldásnak azonban az a hátránya, hogy - különösen kis testű ebnél - nagyon mélyre kell hajolni. Célszerű tehát elővenni a mutatópálcát. Kiinduló helyzetben a kutya a gazdával szemben áll. A pálcát - amit meg kell érintenie az orrával - hátulról előredugva átcsalogatjuk a lábunk között és elvezetjük jobb láb körül, nagyjából addig, ahonnan elindult - itt megérintheti, majd jöhet a klikk és a jutalom. Utána ehhez hasonlóan a bal lábunkat is megkerültetjük. Eleinte minden lábkerülést erősítsünk meg klikkerrel és falatkával, később végeztethetünk egy teljes nyolcast, sőt majd akár egymás után többet is. Amikor a kutya már céltudatosan kerülgeti lábainkat, bevezethetjük a használni kívánt vezényszót. A hangjel mellé (vagy helyett) testjelet is adhatunk a kutyának azzal, hogy súlypontunkat - váltogatva - mindig arra a lábunkra helyezzük, amelyiket meg kell kerülnie.

Meghajlás:

A végrehajtott gyakorlat leginkább a kutya játékra hívó testtartására emlékeztet (mellkas a földön, fenék és farok megemelve). Legegyszerűbb tanítási módjának mindössze annyi a feltétele, hogy a kutya képes legyen vezényszóra lefeküdni. Fektetéskor egyik kezünket a hasa alá tesszük, megelőzve ezzel, hogy egész testét a földre helyezze. Amikor a kutyát a kívánt pózba igazítottuk, kiadjuk a választott vezényszót (pl.: "Hajol") és megjutalmazzuk. A kívánt pózban eltöltött időt fokozatosan növeljük. Ha már nincs szükség arra, hogy kézzel segítsünk, felegyenesedhetünk és távolabb is léphetünk a kutyától. Ha a kutya hajlamos játék közben ezt a testtartást magától is felvenni, "elkaphatjuk" klikkerrel.

Lábemelgetés:

A váltott lábbal történő pacsizást tovább is fejleszthetjük. Felállunk guggolásból és lábunk emelgetésére végeztetjük a gyakorlatot. Kezdeti segítségképpen kézfejünket tenyérrel felfelé a térdünkre fektethetjük. A kézjeleket később fokozatosan elhagyjuk. Egy igen látványos trükk került a birtokunkba, melynek lényege, hogy kutya és gazdája képes a zene ütemére egyszerre emelgetni a lábát. Egy újabb trükköt alapozhatunk meg, ha azt klikkeljük-jutalmazzuk, hogy a kutya kivételesen magasra emeli a lábát, majd pedig a láb feltartásának idejét növeljük. A végtermék: kutya és gazda egymás mellett állva azonos oldali lábukat tartják ki előre - a kánkánra emlékeztető stílusban.

Hátsó lábon állás:

A pitizéshez hasonlóan tanítjuk, de most ne állítsuk a kutyát fal elé, hiszen itt a célunk az, hogy az egyensúlyát támaszkodás nélkül megőrizze. A jutalomfalatot vagy céltárgyat magasabbra emeljük a feje fölé, ezzel késztetve arra, hogy felálljon. Az ülő és álló pozíciót érdemes eltérő hangjelekhez kötni. Ha ez a gyakorlat feltűnően könnyen megy a kutyának, hamar lépegetni is megtanulhat ebben a pózban.

Pacsi:

Erre a trükkre sok kutya már kölyökkorától kezdve önmagát képzi, kiváltképp akkor, ha a gazda szemmel láthatóan örül a mancsnyújtogatásnak, vagy a ?bocsipacsi? láttán elmosolyodva könnyebben szemet huny a kisebb-nagyobb disznóságok felett. Tanítása nem túl bonyolult feladat. Leguggolunk a kutya elé, bal kezünkben egy jól látható falatkával, de persze klikkert is használhatunk. Jobb tenyerünket a bal mancsa elé tesszük és kiadjuk a vezényszót: ?Pacsit?. Először már egy centis lábemelést is díjazunk, később egyre nehezebb követelményeket támasztunk: csak azt jutalmazzuk, ha tényleg a kezünkbe teszi, vagy ha különlegesen magasra emeli a mancsát. Ha egyik lábával már tökéletes pacsit produkál, megtanítjuk, hogy a másik lábával is ezt tegye - a másik tenyerünkbe és természetesen eltérő vezényszóra. (A fantáziadús megkülönböztető hangjelek toplistáját nálunk a nemrég hallott ?Mincs-Mancs? vezeti.) A kutya először valószínűleg a gyakorlottabb mancsát kínálja majd fel, most azonban hagyjuk ezt figyelmen kívül. Előbb-utóbb elkezd toporogni és megemeli a másik lábát is. Azonnal klikkelünk-jutalmazunk. Ha magától semmiképp sem adja a másik mancsát, kézzel kicsit segíthetünk neki.

Forgás:

Az előadás folyamatába ? mind a heelwork, mind az irány- és oldalváltások színesítésére - különböző forgásokat iktathatunk be. A kutya pöröghet a saját tengelye körül, akár menet közben is. Foroghat gazdája, illetve valamilyen kellék - bot, ernyő, stb. - körül is, az óramutató járásával megegyezően vagy ellentétesen. A fordulatok irányát természetesen választott hangjelünkkel meg kell különböztetnünk. A körmozgások tanítása viszonylag egyszerű: a kutyát az "orránál fogva" vezetjük a kívánt útvonalon, testközelben többnyire jutalomfalat, a gazdától távolabb pedig inkább mutatópálca segítségével. Felhasználhatjuk a kutyaiskolában tanultakat is, pl. a "hátra arc" többszöri végrehajtása azt eredményezi, hogy a gazdi saját tengelye körül balra, kutyája pedig körülötte jobbra forog. A kutya nem csak előre lépkedhet, hanem ? ha egyenes vonalban már tud hátrálni ? megtaníthatjuk a gazdi körül tolatni. Ehhez célszerű egy ? pl. székekből kialakított ? kordon közepén elhelyezkedni. Így megakadályozhatjuk a kutya letérését a körpályáról. Természetesen a körbe faroláshoz ismét új vezényszóra lesz szükségünk.

Ül:

n style="font-size: medium;"> Először is ez jutalom falatos feladat. Adjunk neki egy darab jutalomfalatot.Vegyünk elő egy újat , keltsük fel az érdklődését. Álljunk fel , és derákmagasságban vízszintesen tartsuk az ökölbe szorított markunkban. Ekkor ha a képen látható módon néz , és leül mondjuk neki : -Ül! .Ekkor adjuk neki a falatkát , hisz ezért fáradozott :) Ezt ezután csináljuk még meg vele párszor. Ezt 3 napon át , a 4. napon már jutalomfalat nélkül.Ha így is leül , dícsérjük meg , és hagyjuk őt békén.

Fekszik:

Amikor a kutyát lefektetjük, még inkább érezni fogja a mi felsőbbrendűségünket, persze nem ezen van a hangsúly, ezzel sosem szabad visszaélnünk, de jó, ha tudja, hogy mi a helyes rangsor. Először ültessük le, majd mondjuk az új parancsot: "Fekszik!". Ösztönözhetjük őt azzal is, hogy ütögetjük az orra előtt a földet. Ha ez nem segít, segítsünk neki, és óvatosan nyomjuk le a földre, a mellső lábait előre húzva! Ne felejtsük el a dicséretet, amikor teljesíti a kérésünket!

Állj:

Az ?állj!? parancs kiadásakor egy-két lassú lépés után megállunk, közben jobb kézzel a pórázt húzva lefékezzük a kutyát, a bal kezünkkel megsimogatjuk az oldalát úgy, hogy minden simításnál a haskorchoz érve szinte benyúlunk a hasa alá, így akadályozva meg a kutya leülését. Az ?áll!? vezényszót elnyújtva adjuk ki, ne olyan pattogósan, mint a többit. A feladat végrehajtását kövesse dicsére és jutalomfalat.

A láb melletti követés:

A láb melletti követés elkülönül a korábban leírt pórázon való sétától. Lényege, hogy pórázon vagy anélkül a kutya közvetlenül a bal lábunk mellett jön, a póráz a legcsekélyebb mértékben sem feszül meg, állandóan követi tempónkat, járásmódunkat és irányváltoztatásainkat. Eleinte ezt a feladatot is ingerszegény környezetben gyakoroljuk. A kutya